A mozaikos porcelán
2018. május 13. írta: Szolnoki Nikolett

A mozaikos porcelán

avagy hogy lesz a ránc szép?

img_1537.JPG

Nincs olyan, hogy nem érdemes elkezdeni a bőrápolást, hogy nekem már úgyis mindegy, úgyis csupa ránc vagyok. 

Nem a ránc a lényeg

Először is: a bőrápolás - tessék ezzel a gondolattal megbarátkozni - nem a ráncok eltüntetéséről szól. Ha mellesleg azok is csökkennek, azt extra bónuszként értékeljük és duplán legyünk büszkék magunkra. A ráncok jönnek, nőnek, mélyülnek, vannak, lesznek, eltüntethetetlenül. Nyilván lehet kicsit kordában tartan őket, lehet finomítani rajtuk, de az eltüntetésük rosszul megválasztott cél, borítékolva van a kudarc és a csalódás. 

A szép bőr

A bőrápolás ötven körül két dologról szól. Az egyik, hogy a bőrünk ápolt, hidratált, egészséges színű - sőt a ragyogó szót is megkockáztatom - legyen. És a ráncok?- jön a kérdés. Nem, nem a ráncokról beszélek, azt tisztáztuk, hogy vannak. Hanem a bőrünk. Két különböző dolog. A bőr a környezet, ahol a ránc nevű jelenség tartózkodik. Ami a nem-mindegy rész ebben a kombinációban: hogy a ránc, milyen minőségű bőrben fut. Értitek? A bőr összeképe javítható. És számít, hogy a ránc nevű barázda milyen földben fut: csupa rög és tarack és gaz vagy szépen locsolt, gereblyézett, trágyázott (jajj milyen szó ez itt.)  De van másik, jobb hasonlatom is. Olyan mint amikor a gyönyörű régi porcelán vagy fajansz megmozaikosodik. Annal ellenére hogy antik lesz, gyönyörű marad. 

Én-idő

A másik dolog amiről a bőrápolásról szól, az én magam vagyok. Hogy időt szánok rá. Hogy szemben ülök magammal, én és a tükröm-tükröm. Hogy simítom az arcom, érintem, pacskolgatom is, de óvatosan. Illatok, textura, puhaság. Hogy gyengéd vagyok magammal, kényeztető, megengedő, nagyvonalú, megbocsájtó, lazító. Én-idő, hogy ismerkedjek a naponta változó magammal. Megbékéljek vele. Rákacsintsak. Visszakancsintson. Már nem egy perc reggel, mert fut a tej és mi is futunk mert elkésünk az oviból, iskolából, munkából. Már nem egy perc este, mert el kell pakolni, mesét kell olvasni, ja és a teregetést is bentfelejtettem. 

Nem reménytelen dacolás az idővel, hanem az idő birtoklásának érzése. 

Vagy ahogy Bianka barátnőm mondja: "A bőrápolás megtanít odafigyelni önmagamra."

A bejegyzés trackback címe:

https://csodapatika.blog.hu/api/trackback/id/tr2713909184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.