Mi a Csodapatika?
2018. május 13. írta: Szolnoki Nikolett

Mi a Csodapatika?

img_0672.jpg

Csodapatika c. novella Lázár Ervin meséje. Arról szól, hogy milyen az ember? Lázár Ervin volt az a meseíró, akit a legjobban szerettem a lányaimnak olvasni. Még javában tente-baba-mondókásak voltak, amikor már fentem a fogam, hogy majd egyszer együtt olvassuk a rettenthetetlen agyvelejű Aromo, a locskafecske Zsebenci Klopédia és kis Brunella történeteit. És hogy milyen pillanat az idő, most már nem előre fenem, hanem nosztalgiázom rajta. 

Aztán egyszer-volt-hol-nem-volt egy "Gyerekgyógyászblog" ahova írogattam gyereknevelésről, családról, kicsikről-nagyokról.

Aztán alakult egy Facebook csoport Csodapatika névvel, ahol bőrápolással kezdtünk el foglalkozni, mi, laikusok, barátnők. Az ötlet az volt, hogy adjuk össze az okosságunkat, ki mit hallott, ki mit tud és szépüljünk együtt. 

Aztán minden összeért - ahogy szokott -, megszületett ez a személyes weboldal és az írás folytatódik. Most nem lesz feszes tematika, arról írok, ami foglalkoztat. A változás, a nő életében bekövetkező változás, kívül-belül, ez nagyon foglalkoztat. Készülök az ötvenedik évemre. Én így. 

A kamaszkor kellően nagy hangsúlyt kap minden fórumon. "A legnagyobb változás az ember életében" szoktuk mondani: a gyerekből felnőtt lesz. Óriási átalakulás. Vitathatatlan. A 10 és 20 éves énünk közötti tíz kritikus év alapvetően meghatározó a jövő tekintetében. Ühüm. És a másik sarokkő? Ami a felnőttkor és az időskor között van? Az a tíz év? A változó kor? Foglalkozunk azzal is eleget? Elég igényesen, alaposan és mélyen? Vagy megelégszünk azzal, hogy milyen frappánsan elneveztük? Felismerjük, hogy az is legalább annyira fontos? Hogy sorsdöntő ugyanúgy?

Tanulok. Például weboldalt szerkeszteni. Vagy harcolni vasfogak ellen. Vagy elfogani a fognyomokat. Keresem az egyensúlyt, óvatosan lépkedek, nem rohanok, de nem is totyogok. Nem akarok fiatalabbnak tűnni, de öregebbnek sem. Ehhez kell a Csodapatika blog.

És még valami. Hogy jól járjam a saját selyemutam, ahhoz belső egyensúly kell. Minden, amit a Csodapatika mesében olvasunk, körülvesz bennünket: a kicsinyesség, a gőg, a nagyképűség, kapzsiság, a nagyravágyás, a pénzsóvárság, az álszerénység, az irigység, a kétszínűség. Olyan, mintha hátizsákkal kellene úszni. Na, induljunk. 

(Réber László könyvillusztrációja)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csodapatika.blog.hu/api/trackback/id/tr5913909176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.