“Gőzölög az aszfalt, itt a nyár ... ”
2018. május 28. írta: Szolnoki Nikolett

“Gőzölög az aszfalt, itt a nyár ... ”

hogy vedd rá magad a fényvédőzésre?

screen_shot_2018-05-28_at_05_38_53.pngA nyár a szabadságot jelenti. Pontosabban azt az érzést, hogy nincs semmi köztem és a külvilág között, értsd ruha sem. Közvetlenül a bőrömön érzem a szelet, a meleget, a napot. Nem korlátoz semmi. Igen, a napot is. Szeretem ahogy melegít, szeretem a szemhéjam alatt táncoló piros karikákat, ahogy érzem hogy sejtek és molekulák válnak le a testemről és szállingóznak az ég felé. Hogy feloldódok a világegyetemben…  

A napozás és én

Na ennek van vége egy éve, pontosabban amióta a tudatos bőrápolók közé tartozónak definiálom magam. Második nyári szezonomat kezdem úgy hogy kenem magam és nő a kalap-gyűjtemény. Jobb későn mint soha. Jó volt szeretni a napot és jó, hogy most sem félek tőle hisztérikusan, de jó azt is tudni, hogy mostantól megőrizhetem a bőrömből ami maradt. Épp ideje volt. Megkönnyebbülés, hogy kiszálltam a ki-lesz-a-legbarnább-nyár-végére versenyből. A szép bőr nem a bőr színétől függ.

Motiváció

Az nem volt kérdés, hogy elkezdtem napvédőzni. Télen is, igen, esőben is, felhőben is. Amióta megértettem hogy az UVA mindehol ott van és ő a maffiavezér, nem volt mese. És soha ne felejtem el felkenni. Olyan, mintha közölték volna a diagnózist: napkár. És nincs mese, gyógyszert kell szedni: fényvédő.

De nekem könnyű dolgom volt. Sok évtized molekulánkénti feloldódás a nyugágyban maradandó csókot lehelt a homlokomra és minden más porcikámra. Sajátélményem van belőle. Pontosan tudom, miből nem kérek többet. A tudáshoz érzelmek kapcsolódnak, erős a motiváció.

A fiataloknak nehezebb dolguk van. Egy jövőbeli, homályosan körvonalazott fenyegetés nem hozza őket zavarba. Nekik mentális munka, befektetés a jövőbe, tudatos döntés, jó szokás kialakítása. A megelőzés az okosok fegyvere. Bianka barátnőm vitaminnak hívja.

A napvédő mint gyógyszer

Szóval nekem nem volt kérdés, nincs mese, használni kell és kész. Receptre felírt gyógyszert nem szedek ilyen notórikusan mint ezt.

Kentem, de sokáig nem szerettem.  Ez eleinte beletörődés volt. Az élet nem fenékig tejfel. A szépségért szenvedni kell. Valamit valaméirt. Mindennek ára van.

Bele sem folytam a lelkes napvédő vitákba, előkelően csak messziről kibiceltem. Visszafogott íróniával követtem a napvédő mániások beszámolót ki hány liternél tart már márcisuban. Ki hogy licitál a másikra hogy mennyivel magasabb SPF-et használt mondjuk szilveszterkor.

A fényvédők és én

Aztán lassan szépülni kezdett a bőröm. És már volt mire vigyázni. És már sokféle napvédő átfolyt a kezem között. És már érdemes volt foglalkozni vele. És kiskedvencek születtek. És rájöttem, hogy ezt is lehet rétegezni, mint minden mást, csak a megfelelő kence kell hozzá. Vannak hidratálós napvédők. Vannak színezettek. Van ami szinte primer. Egyiket a másik után. Így már a kellő mennyiég is adott. És lassan kialakult a saját stílusom. 

Nem tartom napvédő mániásnak magam és azt hiszem, soha nem leszek az. Viszont ebben az évadban ez már a második naplóbejegyzésem a témában. Az elsőt itt olvashatjátok. Kiléptem a csendes megfigyelő szerepéből.

Utóirat:

Aki saját-motiváció keresésben van, ajánlom hogy a Szépségreceptek oldalon bogarásszon. Garantálom hogy neki is eszébe jut a “Anoním Napozók” csoportjának megalakítása: "Niki vagyok. Függő. Második nyara nem napozok..."

Kép: Ábrahámhegy, napvédős időszámításunk előtt 2015

Cím: Pa-dö-dö

A bejegyzés trackback címe:

https://csodapatika.blog.hu/api/trackback/id/tr9314006976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.