Élet a stílustanácsadás után  -   2/2. rész
2018. augusztus 06. írta: Szolnoki Nikolett

Élet a stílustanácsadás után - 2/2. rész

floral-hangers.jpgHa követtek a selyemúton, tudjátok, hogy néhány hete rávettem magam egy stílustanácsadáson való részvételre. Hogy milyen gondolatokkal érkeztem és távoztam onnan, itt olvashatjátok >>>

Jöjjön hát naplószerűen az ocsúdást követő napok és hetek krónikája a hepehupától a kisimulásig:

Első nap

Abszolút rossz ötlet volt elmenni. Felborult egy közel öt évtizedes egyensúly. Ez érzelmi dolog: ha jól érzem magam valamiben és ragyogok, nem mindegy melyik évszakos színpaletta? És stílus? Ma ehhez van kedvem és kész. Ez csak ruha..., leveszem! Festék..., lemosom! Szépen MINDENT visszaakasztottam a szekrénybe. Pillanatnyilag a ruháimhoz suttogok, hogy "Nyugi, nem raklak ki, akárki akármit mond... "

Második nap

Nem lehet úgy csinálni, mintha semmi nem törént volna. Nem tudok a szekrényembe a régi nyugalommal pillantani. Fel vagyok zaklatva. A kishangya bekerült a fülembe és kapirgál. Kanyarog a selyemút, megállói lehetnek, az első fázisban vagyok, ez a tagadás. Nem lehet igaz, itt valami tévedés történt. Nem szeretem az érzést, gyakorlatilag minden göncömre ferde szemmel nézek. Egy érdekes felismerés: a szételemzett, kis barba-mama testemet viszont jobban szeretem mint két napja ...

Harmadik nap

Mindenesetre - biztos ami biztos - az egyértelmű "nem" ruhákat kipakoltam a polconról, a fogasokról és elraktam egy dobozba. Azokat is, amikről felpróbálva kiderült, hogy "kinőttem". Nem tervezek összemenni. Nem szabadultam meg tőlük, nem ajándékoztam el semmit, dobozba kerültek. Hogyisne. Majd meglátjuk. Csak hova süllyesztem el ezt a sok dobozt?

Negyedik nap

Elhatároztam, hogy a szürke ötven árnyalata marad. Egyelőre maradhat. Majd lágy ősz kiegészítőkkel hordom. Nem ruhákat fogok venni, hanem kiegészítőket. Ilyen ügyesen megoldom a gordiuszi csomót. Ebben megnyugszom. Káposzta is, kecske is. Hoppá, van kecske? Azt is megbeszélem magammal, hogy ha (!) majd egyszer vásárolni megyek, akkor na jó, színpaletta alapján válogatok majd és kikerülöm a szürkéket és a feketéket. Könnyű lesz, mert tele van a szekrény velük. Minden rendben van, mélylevegő, lassan kiengedem a hasizmomat, oldódik valami dacos görcs. 

Ötödik nap

Összeszedek egy ölnyi zöldlámpás ruhát ahol szín és stílus rendben és ühm-igen-tényleg-tetszenek és elég jól is állnak, viszont itt-ott buggyan, lóg, feszül, hosszú, rövid, akármi.  Elviszem őket a Zsuzsához és Andihoz, a  történetektől hemzsegő barátságos szabószalonba ahova járok:  bevenni, kiengedni, felhajtani, lecsippenteni, összehúzni, ránctalanítani. Nem fogok mindent lecserélni, hogyisne. Csak újra felfedezek rég-lapuló kincseket. 

A tagadás fázis addig fog tartani, amíg ruhaboltba nem merészkedek. A nyári leárazások szezonjában, félek nem kell erre sokat várni. Még egy kicsit dédelgetem a dacosságomat. Csak azért nem megyek el vásárolni, mert tele van a szekrényem rossz színű és fazonú ruhákkal! Azért menjek el, mert kedvem van, nem? De érzem, hogy érik a kedv.

Egy hét után

Óvatos elméleti (!) shopping terv: (egyelőre) nem veszek több farmert, pláne szaggatottat (van így is elég), feliratos pólót (hordják csak a kamaszok). Olyat sem, ami ellenállhatatlanul le van értékelve, hacsak nem dáma-úrinős és lágy-ősz-színű egyszerre. Azt hiszem elméletben véget ért a tagadás fázis. 

Második hét

Fekete és szürke cuccokat hordok. (Igaz, sokkal több rövid nyaklánccal, mert az is kiderült, hogy nagy a dekoltázsom, mondtam már? Tényleg jól jön oda valami.) Próbálgatom, hogy ezek tényleg nem olyan jó színek nekem? Figyelem, hogy érzem magam bennük... Nem teszem el, nem rakom ki, kicsit búcsúzom, kicsit kísérletezek. Kombinálok. 

Harmadik hét

Felengedem a vásárlási stop-ot. Turiban találom magam, másnap ruhaboltban. Sokkal hamarabb végzek egy-egy fogassorral, mert nem kell mindent megnézni. Gyorsabb is, mert csak az én-s színeket fogom meg. Gyűrött vagy gyűrődős anyaghoz sem nyúlok. Nem veszek télikabátot, csak mert le van árazva. Nem kell megnéznem a fodor-csipke-western-military-szafari osztályt sem. Olyan keresek, amit most hordok. Megváltoztam? Hát, kicsit alakulok. Jó lesz? Ühüm, jó lesz. 

Remek ötlet volt elmenni hozzád, köszönöm, Kati !

Utóirat

Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy soha többet nem fogok no-no ruhát felvenni. Ha kedvem szottyan, ha aznap olyan napom van, ha kifejezni akarok valamit, ha a szexi-dögös-vagyány-laza énemet kell megsétáltatni,  ha régen vettem fel ilyesmit, ha csak úgy. Viszont döntési esélyt kaptam. Nyitott szemet, ösztönös nyúlkálás és korlátok helyett szabad választást.  

A bejegyzés trackback címe:

https://csodapatika.blog.hu/api/trackback/id/tr9514127499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.