Miért nem jók az átváltoztató show-k ?
2020. február 23. írta: Szolnoki Nikolett

Miért nem jók az átváltoztató show-k ?

img_7508.JPG

Elvarázsolva néztem régen az átváltoztató show-kat. Micsoda varázslat! Igazi hernyó-pillangó pillanat. Szürke veréb – mandarinréce élmény. Kiskacsa - hattyú. Egy teljes csapat csak körülötted nyüzsög és a rücskös kőből kibontják a márvány nimfát. Ott volt mindig, de senki nem látta még. És most: tá-dám!

Azzal vígasztaltam magam, hogy mégsem olyan jó annak a pillangó-nimfának: a smink délutánra elkenődik, a haját sem tudja két nap múlva így formázni. Nem fog egy hét múlva napsárga nadrágkosztümben, hozzá passzoló táskával, fahéj-padlizsán rúzsban és cica napszemüvegben hétvégi-bevásárolni. Ha elengedik a kezét, sitty-sutty visszaverebesedik.

Rosszabb lesz mint hajdan volt. Most már látja mi lehet és mi nem tud egyedül lenni. Felemelik és leejtik. Megmutatják a karácsonyi ajándékot és utána elveszik. Kudarc, önbizalomvesztés, találkozás a saját határokkal. Reakció: mélyebbre futni, vissza a komfortzónába.

A komfortzónával amúgy is óvatosan kell bánni. Nem lehet valakit kiráncigálni onnan és utána otthagyni. Veszélyes és felelőtlen. Biztos, hogy utána világbajnok hazafutás lesz belőle. A tapasztalaton kívül nem marad más. Legfeljebb a vágyódás az elveszett paradicsom után.

Én nem akarlak megváltoztatni. Mondok néhány dolgot, mutatok néhány trükköt, kipróbálunk néhány megoldást és elindulhat valami. Benned, belül. Lehet egy “a-ha” pillanat. Megszólal a kiscsengő, az “óh, erre még nem gondoltam” dallamú. Így történik. És lehet hogy nem is azonnal. Nem ott. Majd hazaúton. Vagy este. Vagy egy hét múlva. Ha szeretnél kimerészkedni a komfortzónádon túlra, menjünk együtt. Keresel valamit, amit nem találsz a kerítésen belül? Veled leszek, amíg rábukkansz. Amíg ott vered le az új cölöpöket. Önbizalom. Önismeret. Bátorság. Büszkeség. És az új te. Nekitámaszkodsz az új kerítésednek és jó hangosan kikiabálsz: Helló, itt vagyok, jó reggelt! Mindenki felkapja a fejét, mi történt? Mi a titok? És te csak csak rájuk mosolygsz és azt mondod: megtaláltam, amit kerestem.

Amiről írtam valójában a különbség a stylist és a stílustanácsadó között. A stylist hozott anyagból (belőled) az adott pillanatban és eseményre művész-szerűen alkot. Projektben van. Nem kérdez, nem tanít, a végén mutatja a tükröt és jöhet az elájulás. A stílustanácsadó lassan, a te tempódban, kicsalogatja a kacsából a pompás hattyút, lebontja a burkot a márvány szoborról, és a lépéseket együtt teszitek meg.

"Én: Merek kilépni a bőrömből, mert ti inspiráltok. Lilla: Vagy most lépsz bele." (helyszín: otthon, vasárnapi ebéd)

Kép: Instagram, @the.pinklemonade

A bejegyzés trackback címe:

https://csodapatika.blog.hu/api/trackback/id/tr8315488346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.