Családlátogatás-húgomékhoz ürügyén Las Vegasban jártunk. Nem, nem krupié hanem gyerekaneszteziológus mint én voltam anno a múlt évezredben. Ő most is az. A szakmaválasztási fantáziánk már csak ilyen. Vegas - ha leszámítjuk a híres Strip-et - amúgy egy átlagos kétmilliós amerikai város, ahol hétköznapi emberek élnek és dolgoznak, iskolába járnak, sorban állnak, szót fogadnak a rendőrnek, kocognak, kutyát sétáltatnak. Persze a játékgép mindenhol állandó díszlet (értsd repülőtér, élelmiszerbolt), de néhány nap után már fel sem tűnik.  

Tisztában vagyok vele, ha fizikailag kimozdulok a skincare komfortzónámból (megszokott kis gardróbszoba világítós tükörrel és kencékkel),  a bőröm azonnal bosszút áll. Az utazás stressz a szervezetnek. Mindig ezt történik valahányszor 100 kilóméternél messzebb megyünk. Ha repülünk, az arcom hisztije hatványozódik. Tudtam, hogy az óceánt átrepülni nem egyszerű feladat. Nekem sem, akinek amúgy dinoszaurusz bőre van. 

Azzal készültem, hogy megbeszéltem a nagyágyúkkal (retinolsav, glikolsav) és a nyalánkságokkal (peptidkeverékek, egyéb molekulák), hogy ők szépen itthonmaradnak és felkészítettem a hidratáló-napvédő-antioxidáns csapatot, hogy ők kiválasztottak, de extra teher és elvárás lesz rajtuk. Hátvédként nyugtató elegyek mint szkvalán, cicabalm és ceramid krém is kerültek az utazókeretbe. Minimálrutin lesz, döntöttem el. Aztán kis tejsav és gyenge retinol potyautasként csak-beszuszakolta magát a nesszeszerbe. El tudok gyengülni. 

A repülőúton már elkezdődött a szigorúan abszolút-no-makeup, hogy kétóránként hidratáljak és szemmaszkozhassak. Az no-makeup nagyjából meg is maradt, mert az érkezés utáni reggelen mongolredős-dündire duzzadt felső szemhéjjal ébredtem és alig kaptam levegőt. Talán valami mangóvirág vagy datolyacsuhé allergia úszott a levegőben. Itt sincs kolbászból a kerítés - gondoltam. A kis tejsav és a gyenge retinol megszeppenve lapultak a nesszeszerben. Ugye kár volt úgy nyomulni. 

A jet lag pedig nemcsak alvás-ébrenlét-ciklus fejetetejére-állást jelentett, hanem fejfájást, morcosságot, rémálmodást és ekzéma szerű foltokat is okozott. Egyelőre 9 óra időeltolódás van. 

A totális no-makeup-ot hamar megszokja az ember. Senki nem ismer, Hugi sem sminkel, a tömegben meg észre sem vesznek. Nevada forró sivatag, Death Valley-vel. Itt nagy kihívás a 35 fok, 8 % páratartalom, de smink nélkül nem okozott gondot sem a hidratáló, sem a fényvédő újrakenése. Egyébként a sminkeléshez egyáltalán nem kötelező elem a szempingálás: kis tinted spf, cream blush, rúzsok, napszemüveg és kész. Ezzel az esti arctisztítás is leegyszerűsödött egy olajos lemosóra. Gyengéd dolog a double-cleanse, de a pucolás akkor is nyúzza a bőrt.

Ezután izgalmas volt megélni a 32 fok, ám 82 % páratartalmat is, amit egy újabb 5 órás, tovább-nyugatra trópusi kiruccanással idéztünk meg. Ekkor már a Csendes óceán közepén járunk, pontosan a föld másik oldalán, 12 órás időeltolódással. A bőrünk ragad és úszik a finom párában, a hajam a nedvességtől és az állandó széltől viszont kezelhetetlen szénaboglya. Hát, valamit valamiért - ahogy a nagymama szokta mondani szemöldök-felhúzva. 

Mivel itthon beállt rutinom van és főleg érdekességekre vadásztam, elsősorban smink volt a fókuszban. Inkább kevés, de jó minőségű, itthon nem vagy csak óriási posta- és vámköltség árán fellelhető darabok kerültek a hálóba. Egyébként szájtátva-maradó, hogy olyan közismert drogériás márkák, mint például a L'Oreal vagy a Maybelline mekkora, itthon nem is ismert termékekkel és újdonságokkal vannak jelen. 

Két nagyágyú skincare szerzeményem volt. Az egyik az eredeti, dr. Loren Pickart féle szuper réz-peptid szérum, a másik az Alpha Skincare Intensive Rejuvenating Serum 14% glikolsavval. Mindkettő az őszi bőrápolási rutin tervezett része lesz. 

Felfedezés, hogy a mekkora és milyen minőségű hajápolás kultusz és arzenál áll bárki számára könnyen hozzáférhető módon rendelkezésre. Bizony-bizony, nemcsak anti-frizz olaj-szérumot, de ájulás-milyen hajlakkot is hurcoltam haza. 

Ha a bőr teljes megújulása tényleg cirka négy hét, akkor én majdnem vadonatúj bőrrel tértem haza. Nem lett jobb mint volt, de rosszabb sem. Ennyi volt amúgy a cél. Az új szerzemények pakolgatása, helytalálása, beillesztése az őszi rutinba pedig szinte mégnagyobb öröm, mint a levadászásuk volt. 

(fotó: Las Vegas Boulevard - vagy egyszerűbben a Strip -, a New York-New York Hotel & Casino naplementében, fotóeditor: Snapseed)