A blog az ötödik X-re való készülődés jegyében indult. Aztán jött és elmúlt a dátum, a blog pedig velem maradt. 

Budapesti vagyok, itt nőttem fel, itt tanultam, dolgozom, élek, itt lettem minden, ami vagyok. Sok generációs orvosdinasztiából származom, magam is orvosegyetemet végeztem, 27 éve vagyok a pályán. Az út kacskaringós, ide-oda vezet: gyerekanaesztézia, gyerekmentő, gyerekpszichiátria, orvosi hiperbár oxigénterápia, most megint gyermekpichiátria. Két felnőtt lányom van, alkotók, művészek, járják a saját útjukat, közel-messze.

Második házasságomban élek, égek, értek, érvelek, ébredek.

Múlnak az évek és mi, nők alakulunk. Fontos, mit őrzünk meg, mit cserélünk le és mit újítunk fel.  A blogot a bőrápolás hobbim indította, idővel a stílusos megjelenés témájába fordult át. A bőrápolás nem a ráncok eltüntetésének hiú igéretébe csábít.  Arról szól, hogy időt töltök magammal. Én és a tükröm-tükröm. Már nem akarok hegyeket mozgatni, azt szeretném, hogy a régi szép dolgok maradjanak meg. A stílusban pedig benne van ki vagyok, mi áll jól nekem és hova tartok. Útkeresés, önismeret és kifejezésmód. Az én kezemben pszichoterápiás eszköz.