Régen nem írtam. Hónapok óta nem. Közben jött és elmúlt a blog-apropó kerek születésnap. És semmi nem változott, csak az ihlet szállt el. Azt hittem végleg. Vége az izgatott várakozásnak, kipukkadt a lufi, lehullt a lepel, kiderült hogy nincs titok, ilyen ötven évesnek lenni, aztán felket másnap a nap és kész. De az ihlet most itt kapaszkodik megint, átszúrja a hegyes kis karmaival a nadrágom szárát mint a lányom cicája, akinek az etetése a reggeli és esti rutinom legújabb láncszeme.
Azon kapom magam, hogy az elmúlt fél évben szemránckrémeket kezdek vásárolgatni. Azon kapom magam, hogy már négy ilyen kis jutalomfalat rivalizál egymással, hogy aznap melyikőjüket használjam. Azon kapom magam, hogy a Paula’s Choice márka firming eye cream-et hozott ki. Micsoda? Nem Paula mondta, hogy a szem alatt is csak bőr van, igaz vékonka, de akkor is bőr, ugyanaz jó és rossz neki, mint a többi helyen lévő bőrnek? Nemcsak ő mondta, mások is. Aztán én is. Logikusan végigondolva, INCI-ket bogarászva, teljesen igazunk volt. Van.
Kétszer is írtam róla. Az egyik a Szemránckrémet titkos élete a másik a Szem alatti Jurassic park. Ikonikus darabok. Mi ütött belém? És mi ütött Paulába?
Miért van az, hogy bár tudjuk, hogy savat ne, óvatosan a retinollal, hidratálás-hidratálás ahogy belefér, fizikai fényvédő és nem kell dupla áron megvenni a fele annyi mennyiségű marketing ízű, tündérpor színű és igéretföldje illatú szemránckrémeket, mégsem tudunk ellenállni, ledől a tudomány és még Paula is kiszolgálja a gyarló vásárlói igényemet?
Van a királynak három lánya. A legkisebb a leghisztisebb, legnyüzügébb, neki van a legcsutkább varkocsa, de ha felveszi a pörgős szoknyáját és táncra perdül, elámul ember aki látja. Hát, így vagyunk valahogy a szattyánbőrrel a szemünk alatt. Ő a mi kiskirálylányunk. A kiskedvenc. Teljesen érdemtelenül, de hát ki parancsol az érzelmeknek. A legtöbb bajunk vele van: karika, szarkaláb, beesik, kipüffed, ráncos, csak a sorrend variálódik. És mi természetesen kivételezünk vele. A kegyét keressük. Hátha ma. Hátha most. Hátha erre, mégis, egyszer. Minél jobban, annál inkább. Sutba a tudománnyal, sutba az evidenciákkal, sutba a józan ésszel.
És a kis hisztipók, az állandóan változó kis fekete Barba mama még meg is hálálja az extra törődést. Valami történik. Igaz, hogy amit látunk az biztos hogy a rendszeres hidratálás és a mértéktartó ám következetes retinol eredménye, de hátha a többi is. És nincs kontroll csoport, mert ki az a lökött, aki az egyik szeme környékét tudományosan ápolja, a másikat meg szívből.
Nem rossz ötlet pedig. Valaki? Nekem nincs időm erre. Bevetek mindent, tudományt, szívet, pszichológiát, vállalom a kivételezést, a kényeztetést, azt hogy a kis bestia az ujja köré csavar és én elhalmozom mindennel, biztos ami biztos.
fotó: Instagram @the.pinklemonade
