Ha először találkozunk valakivel és semmilyen előző élményre nem támaszkodhatunk, nincs előzményünk, nem ismerjük, akkor a reflexes, ösztönös, zsigeri hüllőagyunk lép működésbe és a megjelenésről benyomásokat gyártunk. Ez nem ítélkezés, sokkal inkább a megjelenő által közvetített - sokszor nála is tudattalan – tartalom regisztrálása. Ez az első benyomás. Számít a kép, az összhang, mert nincs másunk. A látvány után jön a tónus, a hanghordozás, a mozdulatok, a modor és a viselkedés. Ezek együtt már kimerítik a stílus fogalmát.

Soha nincs második sansz, hogy az első benyomást korrigáljuk.

Ki mondta, hogy “a stílus maga az ember”? Hát erről beszélt.

Ám ekkor jön a klasszikus figyelmeztetés, a kis hang belül ami azt suttogja: csak a belső számít. És jön vele az igazi dilemma: ne ítélj első látásra. Vagyis? Mit üzenjen a hüllőagyam az agykérgemnek? Hát azt, hogy ne csúsztasson.

A ‘csak a belső számít’ úgy igaz, ha ismerünk valakit és már szeretjük. Akkor tényleg mindegy milyen külső mögött él az a lélek és az az elme, ami számunkra oly édes. Nem módosítja a felé mozduló érzéseinket a pillanatnyi megjelenése, az öltözék, ruha. Lehet gyönyörű, lehet rút, nem számít. Mindig csodaszépnek látjuk, hisz a Kisherceg óta tudjuk, hogy ami lényeges az a szemnek láthatatlan.

Sokan növünk fel így, a belső értékeket tanulva és tartva elöl. Hívság a külső, elviszi a lényeget, múlandó, gyarló, épp ezért értéktelen.

Erre hivatkozva legyintünk sokszor, amikor a megjelenésükről van szó: erre nincs időm, nincs energiám, jó vagyok így is, aki ismer az így fogad el, ez vagyok én, különben is csak a belső számít.

Akkor mégis mi ez a zűrzavar az első megjelenéssel? Miért számít mégis, mit közvetítünk a látványnal? Miért fontos a szín, az anyag, a részletek, a harmónia külső és belső között?

Azért, mert az ember test és lélek. Anyag és szellem. Elválaszthatatlanul. Öröktől fogva. Nem hanyagolhatjuk el az egyiket a másik rovására. Kölcsönhatásban vannak, oda-vissza. Akárhonnan indulunk, bejárjuk a kört. Kívülről befelé, bentről ki.

Azt jelenti, hogy gondolunk magunkra. Hogy érezzük magunkat. Legszívesebben beleolvadnánk a szürke tömegbe vagy jó nagyot kiáltok, hogy helló, itt vagyok! És mindkettő jó megoldás, ha az a tied. Életszakaszok vannak. Nincs jó vagy rossz megjelenés, ha összhangban élsz magaddal. Ha ténlyeg ezt szertenéd. Ha a kezedben van az első benyomás üzenete.

 (A válasz: Comte de Buffon, 1707-1788, francia természetbúvár, matematikus, kozmológus és író)

 Kép: Instagram, @the.pinklemonade