Nem a nyilvánvaló túlsúlyról beszélek. Ott nincs mese. Nem is csak hiúságból (a hiúság a barátunk már igaz?), hanem sokkal inkább egészségből muszáj az ideális súly körül lavírozni.

Én azt szeretném, ha a testem a társam maradna. Ha igazán engem szolgálna. Nagyon-nagyon sokáig még. De már nem akarom a napi beosztásomat a testem köré szervezni, hogy minél szebb legyen. A cél az hogy a testem szerveződjön körém. Ne bálványozzam, de ne is használjam ki. Ha a Csomolungmát szeretném megmászni, akkor ott szolgáljon. Nyilván nem ezt akarom, de amit igen, azt meg tudjam vele csinálni: elérni a szilvafa tetejét mert ott a legszebb a szilva, előkeresni a legalsó fiókból azt a tepsit amiben a bejglit sütöm és tavaly még le tudtam hajolni érte, felmászni a létrára egyedül hogy leporszívózzam a karnis tetejét ahova a bogarak meghalni járnak, kilakkozni a lábujjkörmöm, lereszelni a sarkam, bekapcsolni a melltartómat hátul, bekenni a hátamat, beszárítani a frizurát hátul. Most még minden megy mint a karikacsapás, észre sem veszem. De észre fogom. A kérdés, mikor, meddig tudom kitolni?

Az is mindennapi, hogy az itt-ott megjelenő domborultoktól megrökönyödünk. Ha mégoly lassan is kerülnek ránk, a beismerés - ahol eddig dudorodott ott most nem dudorodik és ami eddig szép lapos volt oda valami puha hupli nőtt -, ugyanúgy fáj. A reflexes első gondolat: fogyókúra.

Hónapokba tellik, mire rájövök: ez nem az. Ez nem az a nyuszipárna, ami kalóriamegszorítással és kampányszerű kocogással megoldható. Ha meg igen, akkor máshol is tűnnek el dolgok. Ha fogysz, lötyibb leszel mindehol. Nincs az az izomtömeg már ilyenkor, ami kárpótolja a hiányzó szövetet. Vagy lemegy a feneked és vele megy a melled és az arcod is, vagy marad minden. Ez a választék. 

Nem fogyókúrázom. Az arcom és a mellem választom. Amit csinálok az súlytartás és aktivitás megőrzés. Ehhez viszont egy halom olyan dolgot csinálok, amit amúgy könnyen fogyókúrának nézhetünk: jó minőségű és főleg nem kész-ételek, sok gyümölcs-zöldség-rost, este-már-inkább-alig-vagy-inkább-még-annyit-se, ha-éhes-vagy-először-idd-tele-magad, inkább-többször-de-keveset étrend. Ősztől D vitamin. Nem érzem magam máshogy ezektől, nem vagyok jobban mert eddig is jól voltam, a sejtjeinek nem érezzük. Azért csinálom, hogy sokáig ne kelljen “jobban lennem”. Csak 20 év múlva is szedhessek szilvát és mászhassak létrára.

És a többi: csontsűrűség mérés, mammográfia, vérnyomás mérések, éves szűrővizsgálatok. Jó minőségű cipő, talpbetét. Nem hunyorgok, nem nyújtogatom a karom, olvasószemüveget veszek fel. Új, más méretű melltartók és fehérneműk. Abbahagyom a narancsbőr és felkar-lötyögés hisztit. Alszom, ha tehetem. Mindenre időt szánok, tempóváltás van, nem sietek semmivel.

Fontos! A blogbejegyzés nem a sportról vagy annak hiányáról szól. A mozgás, a test karbantarása remélem evidencia. Főleg annak, aki éppúgy nem vaslédi típus, mint én.