Nemrég Vámos Mónikával beszélgettem. Mónika orvosi tetoválás készítéssel foglalkozik, több esetben daganatos, operáción átesett betegek, plasztikai műtét utáni hegének halványításával. Mesélt arról, hogy a vendégei nagy része mennyire megnyílik előtte. Más kozmetikus ismerősöm, barátnőm ugyerről számol be: sok vendégük fogadja őket bizalmukba. Mesélnek magukról, munkáról, otthonról, családról, sokszor magánéletről is. 

Ti is ilyenek vagytok? Én vagy bezárkózom, hibernálódok és alszom egy jót, vagy a másik véglet: locsogok-fecsegek én is. És tudjátok miért van ez? És vajon tudják a kozmetikusok, hogy miért vannak ilyen speciális helyzetben? Vagy csak tapasztalják?

A válasz a klasszikus pszichoanalitikus helyzetben van.

A kilens hanyatt fekszik egy díványon, a terapeuta mögötte, látóterén kívül ül. A kliens feladata a szabad asszociáció: kérdés nélkül beszéljen arról, ami eszébe jut. A fekvő helyzet és a kvázi egyedüllét (nem látok senkit) regressziót és szorongást fokoz. Könnyebben visszanyúlunk a bennük élő ijedt gyerekhez. A csönd tovább frusztrálja a helyzetet. Előbb utóbb muszáj megszólalni.

Ebben az állapotban könnyebben felszínre kerülnek tudattalan tartalmak, félelmek, régen elfelejtett összefüggések, előkerülnek álmok, mélyre ásott gondolatok. A pszichoanalízis során ezek értelmezéséből új tudatosság és működés áll össze.

Kozmetikai székben fekve biztosan nem zajlik le az analitikus folyamat: nem kapcsolódik tudattalan a tudatossal, nem lesz az ego kiegyensúlyozottabb, nem fogjuk utána az érzelmeinket érettebb módon értelmezni vagy kezelni. De egy biztos: elered a nyelvünk. Az érintés pedig tovább növeli a helyzet intimitását. Mire egy óra múlva felkászálódunk, azon kapjuk magunkat, hogy kipakoltuk az életünket.

Van olyan kozmetikus aki nem úgy érzi, hogy nemcsak kezel, de naponta több órát lelkizik is? Higyjétek el, a legtöbb amit tehettek hogy csöndben hümmögtök nekünk. Elég ennyi. Ne gondoljátok, hogy mindenáron megoldással vagy jó tanáccsal kell támogatni bennünket. 

Hát tudatosuljon vendégben és kozmetikusban egyaránt: pusztán a klasszikus analitikus pózban való elhelyezkedés ezt hozza ki belőlünk. 

És most sóhajtsunk egy nagyot és térjünk vissza az édes mindennapokhoz. Ne változzon semmi, minden jó ahogy eddig is volt. A megértésnek nem kell megnémítani senkit.

Mi – vendégek – továbbra is locsogjunk önfeledten az életünről kedvenc kozmetikusunknál és legyünk biztosak benne, hogy pár alkalom után a barátnőnknek érezzük. Ez rendben van. És kedves kozmetikusok, hallgassátok nyugodtan a történeteteinket, színezi a napotokat. Továbbra sem várjuk tőletek, hogy megoldjátok a gubancainak helyettünk. De tudjatok róla, hogy többet adtok nekünk, mint egy jó kis tisztítás vagy peeling. Olyan jó ha valaki meghallgat bennünket és mi bizalmasan lerakhatunk egy kis csomagot magunkból.

Ui.: a pszichoanalízis ennél sokkal több és bonyolultabb terápiás folyamat, de a lényeg, hogy miért mesélünk el mindent magunról és miért áll hozzánk nagyon közel a kozmetikusunk, ennyiből is megérthető.

Kép: Instagram, @the.pinklemonade