Kivel fordul elő, hogy egy elégedett "hmm..., minden molekula retinol megéri az árát, napról napra szebb vagy!" - tükörképével való összekacsintás után egy másik tükörképétől kisvártatva ezt kérdezi: "óh-jajj, mi történt, miért vagy ilyen ráncos?"

És bár ezerszer hallottunk, hogy ne a youtuberek beauty-ring és soft-box megvilágításából induljunk ki, mégis száll a sóhaj. 

Fénytan

Miről van szó? Arról, hogy a fény ha úgy van beállítva, bevilágít a ránc aljáig.  Így árnyék sincs, azaz látszani sem fog. Ha mozdulunk, a bevilágítás csak a szurdok felét éri már el és indul a délutáni árnyék. Ha szemben ülünk egy kozmetikai lámpával, a fény a szélrózsa minden irányába szóródik és mivel a ránc is bőr része, szép egyenletességet látunk. Ha beszállunk a liftbe, ha belenézünk a visszapillantó tükörbe, ha a rúzsok között sétálgatunk a kicsi tükrök tengerében a Müllerben, a fény meglepő helyekről támad és mindig más kriksz-kraszokat rajzol ránk.

Szobrászat és ráncok

Amikor erről beszélgettünk, szobrász Lilla lányom lelkesen tapsikolva egészítette ki a felfedezést: "Mamika, de hát ez a legcsodálatosabb dolog a világon! Ilyenek a három dimenziós tárgyak, ettől izgalmas minden! Ezért nem lehet egy szobrot lefényképezni, mert az a lényege, hogy körbejárható legyen. Hogy a fény mindig máshogy essen rá és más formák rajzolódjanak ki. Különböző fényben más részlet emelkedik ki. Van, hogy direkt helyeznek el spotlámpákat köré hogy a mélység, a magasság kifejeződhessen. A fénytan az amitől a szobor minden szögből más képet mutat, amitől a tárgyak életre kelnek. Ezért nem lehet fényképről szobrot csinálni. Ha körbesétálod, a fényt nézed rajta, az formálja az alakot. Ugye milyen nagyon izgalmas?"

Igen és nemcsak izgalmas, de igaz is. Ezért nem az az arcom amit a pipere asztalon beállítok vagy amit a beauty-ringben megfestek, vagy amit a youtuber mutat, vagy az instagram-on retusáltak. Egy igazi műalkotás, aminek ezer oldala van és megfordulnak utána mint egy gyönyörű szobor után. 

Utóirat

Lilla az, aki ha kilyukad a harisnyája és nem ér rá, nem dobja le azonnal. Ő mindig túlöltözött: szoknyát visel kőfaragó művésztelepen, kontyot hord hajtűvel, magassarkú cipőt vársonézéshez, a feje tetejére tolt napszemüveget tiarának nevezi, masni-derekán az öv alapdarab, szálegyenes a háta, tipegve kopog végig az utcán, feje fönn. "Mamika, ha kilyukad a harisnyád, az egyszerűen az élet része, nem kell azonnal kétségbeesni, ilyen van." Ő az, akin nem kínos egy kilyukadt harisnya. Eszedbe sem jut szólni neki, ha látod. Ilyen előfordul, bólintasz. És tudja hordani.

(A kép 2008-ban, Rómában készült)